Csá, minden kedves látogatónak!! Mint a képen is láthatjátok: PlayStation 2.
Kezdjük a történetével:
Nos, ez a gépezet a Sony második játékkonzola, elődje: PlayStation (1), és sokan ismeritek utódját: PlayStation 3. 1999. márciusában jelentették be fejlesztését, és egy évvel később 2000-ben Japánban dobták piacra. És ezzel megelőzték a Nintendo Gamecube-ot, és a Microsoft Xbox-ot. A Sonynak jelentős kezdeti előnyt jelentett az, hogy számos first-party fejlesztővel rendelkezik (ezek az anyacég tulajdonában lévő játékfejlesztő csapatok), s így biztosítva volt a játékkínálat, plusz ez egyfajta garancia volt a jó minőségre. Nagyon sikeres lett a PS2 és ezzel a Sony sok fejlesztőt maga mögött hagyott, pedig kezdetben sok panasszal volt dolguk a gép programozhatóságával kapcsolatban. A másik nagy előnye a Microsoft konzoljával szemben, hogy sokkal több exkluzív nagy nevet tud felmutatni, melyek soha nem jelennek meg semmilyen más platformra, szemben az Xbox-al, melyre nagyon sok multiplatform játék érkezik.
Hardverről:
A 300 MHz-es központi processzor az Emotion Engine (EE) névre hallgat, a Sony a Toshibával közösen fejlesztette ki, s egy MIPS R5900-as magra épül. Maga a chip egyfajta kombinációja a CPU-nak és egy DSP processzornak, melynek a fő felhasználási köre 3D-s világok szimulálása. Az EE legtöbb része egyébként teljes mértékben 128 bites, ezzel a világ első ilyen, tömegtermékekbe szánt processzorává vált. A rendkívül összetett processzor ezeken kívül tartalmaz egy FPU-t, valamint két vektor-egységet, a VU0-t és a VU1-t. A CPU-nak van egy saját cache memóriája van (16k) de külön cache-el rendelkezik a két vektor-egység is, a 0-s kétszer 8k-val, az 1-es pedig kétszer 16k-val. Nincsen benne nagyobb másodszintű gyorsírótár, szemben például a PC-s processzorokban, emiatt hosszabb ideig nem tud több adatot tárolni, viszont gyorsan fel tudja dolgozni, továbbküldeni és a helyére mást cachelni.
Az EE lapkájára ezen felül integrálva van egy képfeldolgozó egység is, mely tulajdonképpen egy MPEG-2 dekóder néhány más képességgel felvértezve. Összességében nézve a PlayStation 2 központi processzora erős, összessített teljesítményben körülbelül kétszer erősebb, mint az Xbox központjában dohogó Pentium III 733 MHz, és néhány alkalmazásban, mintegy 15x gyorsabb egy 400-as Celeron processzornál. A maximális teljesítmény eléréséhez azonban megfelelő programozásra is szükség van, ugyanis nehéz az EE programozni, így egyrészt az egyes játékoknak jóval hosszabb fejlesztési időkre volt szükségük, mint ahogy azt előre tervezték, másrészt a fejlesztők egyszerűen nem használják ki a processzor teljes teljesítményét, mivel így időben meg tudják jelentetni a játékukat. A legjobb eredményt a Sony belső fejlesztőcsapatai és programozó érik el, nem véletlen hogy a Gran Turismo 4-nek olyan grafikája van, mely napjainkban is jó szintet képvisel.
Érdekesség, hogy az EE nem csak a programkódot és szimulációkat végez, hanem ez végzi a poligonok transzformálást és megvilágítását is (tehát a T&L feladatokat). Ezeket a feladatokat a programozók szinte bármelyik részegységre rábízhatják, nyugodtan variálhatnak az FPU és a vektor egység között. Sajnos a 3D-s hang előállítását is a központi processzora bízták a Sony tervezői, ez annyiból nem szerencsés, hogy ha egy játék készítői Dolby Digitalban szeretnék megszólaltatni portékájukat, akkor annak számolását valamelyik vektor egységre kell rábízni, s ez így más "fontosabb" dolgoktól veszi el a számítási kapacitást. Ezért állt elő az a jelenség, hogy a PlayStation 2 játékai általában (néhány kivételtől eltekintve) "csak" Pro Logic II-es hangzással szólnak. Az EE egy 3,2 GB/s-es buszon kapcsolódik a kétcsatornás, 32 MB-os RAMBUS központi memóriához
A konzol másik legfontosabb processzora a GPU, mely a Graphics Synthesizer névre hallgat. A 150 MHz-es GPU szintén öszettett hardver, 4 MB beágyazott memóriát tartalmaz, 47 GB/s sebességgel tud elérni egy 2560 bites buszt. Hogy a sávszélesség ne maradjon kiaknázatlan a GS 16 pixel pipeline-al renderel, kisebb hiányosság azonban, hogy ezek közül csak minden második képes textúra. A 4 MB-ból a rendelés 2 MB-ot használ fel, a többit a texturák használják, ami nem túl előnyös, mivel a chip nem támogat textúratömörítési eljárásokat. Ettől még a központi memóriát használhatnák, ám ez sem valósítható meg maradéktalanul, mivel az EE-vel egy igen keskeny, mindössze 1,2 GB/s – es busz köti össze. Ez azt eredményezi, hogy menet közben nem lehet túl sok textúrát használni, s ez meglátszik néhány PS2-es játékon.
Az IO processzora egy 33 MHz-es MIPS R3000A, ami az első PlayStation konzol esetében központi processzorként szolgált, ezáltal a PS2 képes futtatni az előző PS játékait is.
A PS2 képes CD-t és DVD-t is olvasni, ennek köszönhettő, hogy a megjelenés után a gyenge kezdő játékfelhozatal ellenére is sikeres eladásokat produkált; sokan csak DVD lejátszónak vásárolták meg. A játékok DVD-n jelennek meg, s ezen felül a gép le tudja játszani a DVD-VIDEO anyagokat, illetve az audio CD-ket is. A visszafelé kompatibilás tekintetében már elhangzott, hogy a konzol képes futtatni az előd játékait (CD-ről), ezen felül annak majdnem az összes hardverével is elboldogul, így csatlakoztathatjuk hozzá a PS1 DualShock kontrollerét vagy a memóriakártyáját is.
Több féle verzió is megjelent (képek):
Kontrollerek:
Guitar Hero (ismert játék) kellékek:
